www.hivi.click.hu
2006. augusztus 24, csütörtök

Már elég rég óta nem írtam internetes naplómba. Múlt csütörtökön a festés elérte a szobámat is, így szét kellett bonatnom a számítógépemet. Szerettem volna, hogy a papírjaim és a CD-im rendezettebb képet mutassanak, ezért úgy döntöttem, hogy felszerelek hat polcot a szobámba. A napom a polcok és a csavarok beszerzésével és a szoba kipakolásával telt el.

Pénteken egész nap dolgoztam, csak estére jutott némi pihenõ. A nap rosszul indult. Pegeut robogómmal elindultam Paphegyre, a munkahelyemre. Hártókút után, Szokolya elõtt 150 méterrel elszakadt az ékszijjam. Elõször Makrai Jani bácsit hívtam fel, majd az üzemvezetõnket, Kettler Tibort. Pont Balassagyarmatra indult volna, de nagyon rendes volt, és kijött értem a platós kisteherautójával. Feltettük a motort, felvittük Paphegyre, ahol a kisvasúti mûhelyben Roland barátom megnézte a gépet (ekkor derült ki az ékszij szakadás ténye). Egész napos voltam a kisvasútnál, és csak este végeztem. Édesanyámat felhívtam, hogy jöjjön fel értem kocsival, mivel osztálytalálkozóm lesz. Késett fél órát, mert még nem végzett a pakolással, ami a festés velejárója volt.
Elérkezett a péntek este. Leparkoltam a kocsival a kismarosi általános iskola sarkára. Nem nosztalgiából tettem, hanem azért, mert a Szokolyai út felújítása miatt itt volt a legkönnyebb parkolnom. Persze menetközben megcsapott az iskola illata, és belestem egykori osztálytermünk ablakán.
A Patak vendéglõ elõtt Moór Róberttel, egykori osztályfõnökömmel futottam össze egy piros terepjáró nézegetése közben... Hát igen... Mi voltunk osztott helyen a másodikok, a prémet Szedlár Zoli osztálytársam vitte el. Õ almalevet rendelt, Robival mi ketten Heinekennel kezdtük az estét.
Reitinger Ricsi menyasszonyával és négy hónapos kisbabájával jött el Szokolyáról. Fiú osztálytársaim között több biztonsági õr, egy burkoló, egy energetikus, egy gépészmérnök jelõlt jeleskedett az estén. Osztálytársnõim vonzódnak a praktikus lakástechnikai megoldások felé, egyesek könyvelõként dolgoznak, mások emberi életek megmentését igyekszik végezni orvosokként vagy gyógyszerészekként. Szalay Ica néni mindenkit kikiérdezett (úgy, mint régen). Elmondhatom magamról, boldog vagyok, mert azt csinálom, amihez kedvem van, és ráadásul meg is tudok élni belõle.

Szombaton reggel korán keltem (pénteken késõn feküdtem le). Elõször levittem édesanyámékat a kismarosi vasútállomásra, mivel Balatonszemesre utaztak a festés végeztével. Ezután Szokolyára mentem, ahol reggelit vettem magamnak, majd tova haladtam Paphegyre, és 13 órán keresztül együtt dolgoztam Sári Józsi mozdonyvezetõnkkel. Azt kedvelem benne, hogy pontosan tartja a menetrendet, és nem nekem kell visszafognom az állomásokon, ráadásul jó fej :). Este hulla fáradtan döltem az ágyba.

Vasárnap reggel már háromnegyed nyolckor a plébánián voltam, mert én szerveztem a községi augusztus 20-i programot. Elmondattam Moór Márkkal a verset, egy utolsót egyeztettem Sanyi atyával. Az eredeti tervhez képest annyi változás volt, hogy Kondorosi Gergõ helyett Lászlófi Károllyal tartottam a cserkész zászlót. 8.30-tól mise volt, majd utána a templomkertben a kismarosi énekkar énekelt, azt követte Márkó szavazata, ami nagyon hiteles lett!! Bötykös Ági néni arról beszélt, hogy a mai ifjaknak mit jelentenek Szent István intelmei. Majd ezután egy totálisan letaglózó élmény követett. Szalay Zsófi úgy olvasta fel, illetve adta elõ Szép Ernõ Imádság címû versét, hogy teljesen levett a lábamról. Szinte hallottam a Balaton és a sárga Tisza hullámait.... Teljesen el voltam olvadva.... Én még lánytól és szavalattól ennyire nem voltam meghatódva.... A szavalat után Sándor atya megáldotta a kenyeret, majd Poldauf Gábor szétosztotta. Az ünnepségen szereplõknek jutalomjegyet adtam a kisvasútra.
Az ünnep után az augusztus 19-i Mûvház avatóra kölcsönadott sátrakat segítettem elbontani és a Cserkészotthonba szállítani.
Ezt követve hazamentem, majd felhívtam a Zsófit, nincsen-e kedve eljönni Pestre tûzijátékot nézni. Mivel tanulnia kell pénteki szigorlatára, nemet mondott. Akkor nem olvadtam el ettõl a választól, de megértettem, és utólag jobb is, hogy nem jött fel (majd mindjárt, hogy miért).
Ebéd után felszereltem a polcaimat, majd a festés miatt kipakolt cuccokat rendeztem vissza.
Délelõtt elhatároztam, hogy annak ellenére, hogy a kismarosi hajóra nem hívtak meg (úgy látszik nem tettem elég sokat Kismarosért), elmegyek és megnézem a pesti tûzijátékot. Mivel anyuék is este értek fel Pestre a Balatonról, ezért a Déli pu-ra beszéltünk meg találkozót. Lebuszoztunk a Moszkva térre, majd onnan lesétáltunk a Dunapartra. kábé öt perc tûzijáték után megérkezett az orkán: mi a házak közé menekültünk, azzal a céllal, hogy a Moszkva térre megyünk a metróhoz. Elõször egy omladozó ház párkánya alá álltunk, ott majdnem egy tégla a fejemre esett (fél méteren múlott). Továbbmentünk, és ismét egy párkány alá húzódtunk be. Amikor az orkán viharrá csendesült, elmentünk a Mechwart-ligetig, ahol egy 6-os villamos vesztegelt. Az esõ csillapodása után felsétáltunk a Moszkva térre, metróra ültünk, a Nyugatiba vonatra, majd egy másikra, végül vissza az elõzõre. Mert nem tudták eldöntetni, melyiket indítsák Kismaros felé. A 22.40-es vonat éjfékor el is indult (felsõvezetéket szakította le a fa Rákosrendezõn).

Hétfõn kialudtam magam, és összegyûjtöttem a Kismarosi Kikiáltóba a cikkek egy részét. Délelõtt Vácott voltam a motoromba ékszíjat rendelni, délután Wiesner Imre bácsival készítettem interjút.

Kedden délutános voltam a kisvasúton, délelõtt cikkeket gépeltem be.

Szerdán egész nap róttam a vágányokat a vonattal.

A mai napon reggel cikkeket írtam, majd 11 felé bementem Vácra, mert megérkezett az ékszíj a motoromba. Tankolás és vásárlás után kivittem Paphegyre, ahol Roland be is szerelte nekem teljesen ingyen és bérmentve. Sajnos az ékszij-tengely eldeformálódott, így kissé laza az ékszij. Visszamentem Vácra, hogy új tengelyt nézzek a Nyerõnél. Felmentünk érte Deákvárra, a lakására, és adott kettõt is, mivel nem tudom, melyik jó bele.
Ezt követõen itthon filmet néztem, és pihengettem...
hivi.jpg
Mai menü:

Nyitó lap

Magamról

Mûveim

Galéria

Kedvenceim
2006. augusztus 16. szerda

Ismételten egy fárasztó napon vagyok túl. Hümm, mi mindent is csináltam? Hát elég sok mindent, csak volt, aki nem akarta ezt elismerni, és többet várt volna....
Reggel 9 körül keltem fel, és némi nemû reggeli után apámnak segítettem a festési munkálatokban: a lépcsõ feletti lámpa-tükröt (akik már jártak nálunk, tudják, mirõl van szó) vissza szereltük a helyére. De sajnos a tartó pöcök laza volt, és leesett, össze is tört. De apa megragasztotta délután.
Elkezdtem összepakolni a szobámat, rendszereztem a papírjaimat, hogy a holnap azt is ki lehessen festeni (mármint a szobát).
Ebéd után a kisvasútra mentem dolgozni, de elõtte elmentem Márkóhoz, hogy odaadjam azt a verset, amelyet augusztus 20-án fog elszavalni. Ma Misi bácsi volt mellém beosztva mozdonyvezetõnek. Rögtön egy nehéz járattal indultunk: a 14.27-es vonat tele volt. A 17 órási kisvonat körüljárása közben Kismaroson majdnem összeütköztünk egy sötét transzporterrel. Neki fájt volna jobban....
Még mielõtt hazajöttem volna Paphegyrõl, beugrottam Kismarosra, hogy vegyek a tegnap délelõtt vásárolt, és ma délelõtt az udvarra mérgemben kivágott tejföl és tej helyett egy másikat, és ezzel Édesanyám kedvében járjak. Közben találkoztam Lázár Zolival, az öccsével és Vlasich Gabival, akit haza is vittem. Majdnem elvittem Less Editékig a robogóval, de még idõben észbe kaptam..... :)
Este itthon folytattam a pakolást. Elõre jelzem, hogy holnap nem lesz a honlapon új napló bejegyzés a festés miatt...
2006. augusztus 15.

Ma jó sokáig aludtam, mivel tegnap egész hajnali 2-ig fenn voltam. 10 körül kelhettem fel, arra a zajra, amely az keltett, hogy apuék pakoltak. Mégpedig bútorokat a festés miatt. Aki nem tudná, újra festjük a lakást, fehérre (brrrr....). Ahogy azt mondani szokás, adunk egy szart a pofonnak, de majd meglátjuk milyen lesz fél év mulva. Én jobban örültem volna egy kék vagy zõld színárnyalatnak. A földszint ma elkészült, anyuék hálószobájában és az emeleti nappaliban szárad az alapozó.....
Miután megreggeliztem, elhatároztam, hogy építek egy polcot a szobámba a festés után. Útra keltem hát, hogy beszerezzem a kellékeket. Eredetileg kész fali polcot akartam venni, de olyant bizony nem kaptam. Elsõ utam az Auchanba vezetett, ahol - ahogyan azt már elõre sejtettem - nem kaptam sem készen, sem darabokban. Itt megvettem az anyu által kért dolgokat (tejfõl, élesztõ, tej). Ezután a Retzbe néztem be, de ott sem találtam olyant, ami nekem kell. Átmentem a Bricostoreba, ahol készen nem volt polc falra, de alapanyag volt hozzá. Tök szép tölgyfa lapokat vettem, de hogy ne legyen túl archaikus, modern, fém kondenzátorokat vásároltam hozzá. Miután ezeket kiválasztottam, elindultam a csavaros pult felé. Na, itt estem kétségbe. Az áruházban nem találtam olyan csavart, és olyan anyát, amely egymással kompatibilis lett volna.
“Sebaj, majd veszek Vácott”- mondtam magamban. Fóti kitérõvel elindultam Vácra, és a Pontom udvarbeli záras-csavaros üzlet elé 16: 23-ra érkeztem meg. Ahh, akkor vettem észre, hogy az biz, 16 órakor bezárt. - Ennyit a csavarokról. Majd a héten megveszem õket (48 összesen). Az új polcok közül kettõ a számítógépem felett lesz majd, ide teszem az iratokat, szerzõdéseket, aktákat.... A maradék 4 az ajtóval szemben lévõ falra, a tájkép helyére kerül majd.
Kismaroson beugrottam a zöldségesbe, hogy egy jó kis dinnyét is beszerezzek. Amikor hazaértem, ebéd után  visszaraktunk egy szekrényt a helyére, majd apával kitisztítottuk a motorom karburátorát. A három rögzítõ csavar közül az egyik nehezen akarta megadni magát, de apa végül kicsavarta. Kimostam a szívacsot, majd a visszacsavarozás után indultam is le vele misére, mert 18:40 volt már.
Szerencsére idõre leértem a misére, ahol a Laufer Ferivel és a Less Bálinttal együtt ministráltunk. A mise után Szalay Zsófi teljesen kikelt rám, mert arra kértem, hogy vasárnap jöjjön el az augusztus 20-i mûsounk próbájára. Végül kiegyeztünk abban, hogy jelzek neki, mikor következik õ.
A dinnye vacsora most is érezteti bennem a hatását............